Az év első betegsége pipálva. Olyan durva mandulagyuszit szedtem össze, mint amilyet már évek óta nem. Már 4. napja szenvedek tőle, de ez valami kegyetlen. Remélem, már nincs sok hátra belőle.

Beszéltem azzal a volt párommal, aki annyira tönkretett lelkileg. Úgy gondoltam, ha a miértre kapok választ, akkor le tudom zárni magamban. Eléggé benéztem a dolgot, mert még mindig csak hazudozni tud. Ja, meg sajnáltatni magát. De ha őszinte akarok lenni, akkor kettőnk közül engem kéne jobban sajnálni, csak én nem játszok erre. Mindegy, nem is lényeg, legalább megpróbáltam. Lehet, hogy már ennyi is segített, még nem tudom.

2 napot töltöttem két német csajjal, itt voltak Pesten, megmutattam nekik a várost. Persze angolul beszélgettünk. Meglepődtem, hogy milyen folyékonyan tudok már angolul és hogy mennyire jól megértettük egymást. Majdnem el is sírtam magamat, amikor elmentek. Nagyon édesek voltak.

Csütörtökön bementem anyumék munkahelyére, mert mondta anyum, hogy ideiglenesen dolgozik ott egy srác, aki nagyon kis cuki. Tényleg az, nagyon helyes, nagyon rendes, de beszélgetni azt nem lehet vele. Nem azért, mert buta, hanem mert olyan kis visszahúzódó és halkszavú. De az apjának nagyon tetszettem - náluk meg az apja olyan "kerítőnő", mint nálam anyum. :) Nincs a srácnak barátnője, amit egyébként nem hinnék el, mert olyan helyes. És az apja mondta anyumnak, hogy hozzanak minket össze. :D:D Én mondjuk benne lennék így, hogy láttam már. :)

Hollandiával és az egész jövőmmel kapcsolatban viszont elbizonytalanodtam nagyon. Kéne már itthon egy diploma, hiszen már majdnem félig megvan, de megutáltam a pénzügyet és ezt a szférát. Valami emberibbet szeretnék csinálni, de fogalmam sincs, hogy mit. Egyelőre nagyon az van bennem, hogy nem akarok semmit se csinálni, csak lenni (oké, van, amikor még azt se). Tény, hogy itthon nem kötődök semmihez és kell egy kis (talán egy évnyi) szünet, amíg kitalálom, hogy ki vagyok, mit akarok, stb.

Annyira megváltoztam az elmúlt időszakban, sőt, akár ha csak az elmúlt fél évet nézem, ez idő alatt is rengeteget változtam, hogy meg kell ismernem magamat megint, meg kell tudnom, hogy mihez lenne kedvem egész életemben. Egyelőre annyi biztos, hogy lazább munkát szeretnék, olyat ahol nem kell mindig vigyázban ülni, nem kell mindig mindenféle hülye szabályt betartani. Aztán lehet, hogy 3 hónap múlva megint el tudnék viselni ilyen munkát, de egyelőre nagyon nem.

Még mindig szenvedek ezektől az 1 hetes mély depressziós időszakoktól. Hétfőn kezdődött, kedden valahogy még elvonszoltam magamat a dokihoz, de nem segített. Aztán gyógyszer, a szerda kiesett. Azóta remegek és szenvedek a gyógyszer mellékhatásaitól, de már kezd kiürülni a szervezetemből.

Közben eldöntöttem, hogy elvarrom az itthoni még elvarratlan szálaimat. Felkerestem azt a volt páromat, aki annyira tönkre tett és aki miatt vannak még ezek az egy hetes pokoli szenvedéseim is. Érdekes, hogy két ember ugyanarra az időszakra mennyire másképp emlékszik vissza. Megmondom őszintén, hogy fogalmam sincs, miért szerettem bele anno, mert mostanra kivételesen undortó ember lett belőle. Igazából bevallotta, amit sejtettem, hogy 3 hónap együttlét után már megcsalt. Gondolhatjátok, hogy akkor utána is mennyire lehetett hűséges és őszinte. 

Remélem, hogy annak, hogy most beszéltem vele, pozitív hatással lesz a depressziómra. Igaz, nem olyan hangvételű beszélgetések ezek, mint amilyet reméltem, de most valamilyen szinte szembenéztem a múltammal. Fájdalmas volt és még mindig az, mert ha rágondolok egy szorító érzést érzek a mellkasomban, de majdcsak elmúlik.

Jövőhét kedden találkozok két német csajszival, elviszem őket várost nézni. Picit parázok mert ugyebár csak angolul tudok velük majd dumálni, de majdcsak megoldom valahogy. Remélem. :)

Ja és van egy hódolóm. Couchsurfing-ről egy srác az Egyesült Arab Emirátusokból csapja nekem a szelet. Aranyos ahogy flörtölget, mindig megmosolyogtat.

Említettem már a nagy változásokat és komoly döntések, hát most elárulom:

Úgy döntöttem, au pair (bentlakásos takartónő + bébicsősz) munkát vállalok Hollandiában! Kedden már voltam is a közvetítő csajnál, aki azt mondta, hogy nagyon jó választás Hollandia, az összes ott lévő csajszi jól érzi magát és az angolommal se lesz gond, menni fog. És ha már ő ezt mondta, akkor azt már tényleg elhiszem, mert ő nem egy lányt látott és hallott már.

Őszintén szólva majd összeszarom magamat, annyira félek. Nem a kiutazástól meg az ottani munkától, inkább attól, hogy be fogok sokallni az angoltól és elegem lesz, hogy magyarul meg se szólalhatok. De ha egyik barátom bírja, akinek egyébként katasztrófa a nyelvtana és a kiejtése, akkor csak bírnám én is.

Egyébként meg sokat agyalok ezen és mindig arra jutok, hogy igen, ez kell most nekem. Besokalltam a tanulástól és a BGF-től, olyan munkát nem hiszem, hogy kapnék, amit élveznék is. Most egy picit, na jó, nagyon megcsömörlöttem. Muszáj egy ilyen hatalmas változás. Legalább addig, amíg ki nem találom, hogy mit is akarok valójában. Kell az elszakadás a mindennapokból, kell a váltás, kell az, hogy kiszakadjak a mostani életemből.

Lehet, hogy mégse nekemvaló ez a pénzügyesdi, lehet, hogy valami tök más dolog való nekem. Nem tudom. Azt tudom, hogy hallani se akarok most egy darabig a suliról. És ez az au pair-kedés pedig pont olyan dolog, ami tök jó. Ott lakhatsz egy családnál külön szobában meg minden. Közben gyakorlom az angolt, plusz még holland nyelvtanfolyamra is beiratnak. Havi zsebpénzt (100 ezret) kapok, és csak annyi, hogy be kell segítenem a házimunkába meg a gyereket kell valamennyire pesztrálnom. Kb mint egy igazi nagytesó egy normálisan működő családban. A szabadidőmben meg azt csinálok, amit csak akarok. És világot látok. Ez a legfontosabb a része. Kiszakadok Mo-ról és ki tudja, lehet, hogy megyek tovább majd Angliába is, ott meg 2 évet lehet az ember, ott meg a 2 év alatt lehet, hogy tök jó kis életet tudok magamnak összehozni és vissza se jövök.

22 vagyok és tökre besavanyodtam. Eddig csak a mára már kiderült, hogy megvalósíthatatlan álmaimat hajszoltam és erőltettem a BGF-et és mindig valami komoly munkát akartam, ami előre viheti a nem létező karrieremet. Ez tök feszített dolog, kb mintha karót nyeltem volna. Igazából nem, mert nem viselkedek úgy, de teljesen úgy érzem most magamat. Lehet, hogy ez most egy ilyen lázadozó korszak, ami ekkora változást követel, és lehet, hogy nem tudok majd mást elmondani, csak annyit idős koromban, hogy én 1 évet éltem Hollandiában, de szerintem így is megéri. 

Persze a szüleim nagyon féltenek, de erre most muszáj vagyok rávenni magamat. Bármilyen oldalról is próbálom megközelíteni a dolgot, csak arra döbbenek rá, hogy nincs más választásom és hogy ez most nekem a legjobb döntés.

Mivel kirúgtak az előző helyemről, ezért el kellett kezdenem gondolkozni azon, hogyan tovább. Még nem árulom el, hogyan tovább, mert az egy nagyon új és tőlem nagyon szokatlan döntés és dolog. Annyi eddig tuti, hogy ami megmaradt, az a jó kis depresszióm. Megint eljött az a bizonyos hét, tudjátok, most megpróbált apum beszélni velem, hogy miért vagyok így megzuhanva, de nem segített. 3-4 pokoli nap várt megint rám. Nem mondom, hogy kezd jobb lenni, azt se mondom, hogy kezdek hozzászokni, inkább azt mondom, hogy még mindig nem tudom megfelelően kezelni. Ami azt illeti, azt se tudom, hogyan lehet az ilyet. Annyi változás van az egész dologgal kapcsolatban, hogy sajnos tényleg az életem szerves része lett. 

2-3 hónapig minden oké, persze, akkor is megvannak a mindennapos kis gondok, de nem ez a nagy. Aztán jön az a hét és az alapból se túl fényes kis életemnek csak a sötét, kilátástalan és rossz része emelődik ki. Most pl az volt bennem, hogy sehova se tart az életem, amit csinálok, már most utálom, már most beleuntam mindenben, közben még csak 22 vagyok. Nem tudtam, hogyan tovább, csak azt láttam, hogy úgy halad az életem, mint egy sebesvonat egy sötét alagútban, amin érezni hogy nagyon régen nem a megfelelő vágányon, sőt, már a síneken se megy.

Ezért sokat agyaltam, hogyan legyen tovább és egy nagyon komoly döntést hoztam, ami az egész életemet gyökerestől megváltoztatja, ha összejön. A másik változás az életemben, hogy a matekos sráccal, tudjátok, akivel olyan jó barátok voltunk, összevesztem nagyon durván. Nagyon megbántott és nem vagyok egy haragtartó ember, neki nem tudnék megbocsátani. Mondjuk esze ágában sincs bocsánatot kérni, mert ő úgy érzi, mindent nagyon faszán csinált.

Egyébként ezt az időt imádom. Megjött az igazi ősz. Borongós, esős, kicsit hűvös. Imádom :) Igaz, alig tudok kimászni az ágyból reggel, mert tök fáradt vagyok az idő miatt. De akkor is imááááádoooom!!!! :) 

Csak egy gyors kis bejegyzés lesz most, mert hirtelen sok más dolgom is akadt, de szerdán majd jövök minden újdonsággal, és pénteken jövök még több infóval. Csak gondoltam, tiszta lap. Tiszta élet. Új év. Pénzügy, suli és ilyen csúnyaságok nélküli év.

Remélem, izgatottan várjátok már az új terveimet, mert én nagyon izgatott vagyok! 

Egy picsi to do list: (az oldalon, a többiről még nem árulok el semmit hahahaha *gonosz kacagás*)

• fejlécet lecserélni
• design-t lecserélni vmi légiesebbre
• laptopon a DDDDDDD betűt megcsinálni, hogy végre működjön is :P
• kis jellemzés rólam (miért ez a nick nevem, pár fotó, ilyesmik)
• fotók
• elkezdeni a hosszú to do listet és still need listet
• szépítgetni az oldalon
• rendszeresen blogolni
• de a legfontosabb: leírni az elmúlt pár hét és a következő 1 hét eseményeit!!!!