Még mindig szenvedek ezektől az 1 hetes mély depressziós időszakoktól. Hétfőn kezdődött, kedden valahogy még elvonszoltam magamat a dokihoz, de nem segített. Aztán gyógyszer, a szerda kiesett. Azóta remegek és szenvedek a gyógyszer mellékhatásaitól, de már kezd kiürülni a szervezetemből.

Közben eldöntöttem, hogy elvarrom az itthoni még elvarratlan szálaimat. Felkerestem azt a volt páromat, aki annyira tönkre tett és aki miatt vannak még ezek az egy hetes pokoli szenvedéseim is. Érdekes, hogy két ember ugyanarra az időszakra mennyire másképp emlékszik vissza. Megmondom őszintén, hogy fogalmam sincs, miért szerettem bele anno, mert mostanra kivételesen undortó ember lett belőle. Igazából bevallotta, amit sejtettem, hogy 3 hónap együttlét után már megcsalt. Gondolhatjátok, hogy akkor utána is mennyire lehetett hűséges és őszinte. 

Remélem, hogy annak, hogy most beszéltem vele, pozitív hatással lesz a depressziómra. Igaz, nem olyan hangvételű beszélgetések ezek, mint amilyet reméltem, de most valamilyen szinte szembenéztem a múltammal. Fájdalmas volt és még mindig az, mert ha rágondolok egy szorító érzést érzek a mellkasomban, de majdcsak elmúlik.

Jövőhét kedden találkozok két német csajszival, elviszem őket várost nézni. Picit parázok mert ugyebár csak angolul tudok velük majd dumálni, de majdcsak megoldom valahogy. Remélem. :)

Ja és van egy hódolóm. Couchsurfing-ről egy srác az Egyesült Arab Emirátusokból csapja nekem a szelet. Aranyos ahogy flörtölget, mindig megmosolyogtat.