Említettem már a nagy változásokat és komoly döntések, hát most elárulom:

Úgy döntöttem, au pair (bentlakásos takartónő + bébicsősz) munkát vállalok Hollandiában! Kedden már voltam is a közvetítő csajnál, aki azt mondta, hogy nagyon jó választás Hollandia, az összes ott lévő csajszi jól érzi magát és az angolommal se lesz gond, menni fog. És ha már ő ezt mondta, akkor azt már tényleg elhiszem, mert ő nem egy lányt látott és hallott már.

Őszintén szólva majd összeszarom magamat, annyira félek. Nem a kiutazástól meg az ottani munkától, inkább attól, hogy be fogok sokallni az angoltól és elegem lesz, hogy magyarul meg se szólalhatok. De ha egyik barátom bírja, akinek egyébként katasztrófa a nyelvtana és a kiejtése, akkor csak bírnám én is.

Egyébként meg sokat agyalok ezen és mindig arra jutok, hogy igen, ez kell most nekem. Besokalltam a tanulástól és a BGF-től, olyan munkát nem hiszem, hogy kapnék, amit élveznék is. Most egy picit, na jó, nagyon megcsömörlöttem. Muszáj egy ilyen hatalmas változás. Legalább addig, amíg ki nem találom, hogy mit is akarok valójában. Kell az elszakadás a mindennapokból, kell a váltás, kell az, hogy kiszakadjak a mostani életemből.

Lehet, hogy mégse nekemvaló ez a pénzügyesdi, lehet, hogy valami tök más dolog való nekem. Nem tudom. Azt tudom, hogy hallani se akarok most egy darabig a suliról. És ez az au pair-kedés pedig pont olyan dolog, ami tök jó. Ott lakhatsz egy családnál külön szobában meg minden. Közben gyakorlom az angolt, plusz még holland nyelvtanfolyamra is beiratnak. Havi zsebpénzt (100 ezret) kapok, és csak annyi, hogy be kell segítenem a házimunkába meg a gyereket kell valamennyire pesztrálnom. Kb mint egy igazi nagytesó egy normálisan működő családban. A szabadidőmben meg azt csinálok, amit csak akarok. És világot látok. Ez a legfontosabb a része. Kiszakadok Mo-ról és ki tudja, lehet, hogy megyek tovább majd Angliába is, ott meg 2 évet lehet az ember, ott meg a 2 év alatt lehet, hogy tök jó kis életet tudok magamnak összehozni és vissza se jövök.

22 vagyok és tökre besavanyodtam. Eddig csak a mára már kiderült, hogy megvalósíthatatlan álmaimat hajszoltam és erőltettem a BGF-et és mindig valami komoly munkát akartam, ami előre viheti a nem létező karrieremet. Ez tök feszített dolog, kb mintha karót nyeltem volna. Igazából nem, mert nem viselkedek úgy, de teljesen úgy érzem most magamat. Lehet, hogy ez most egy ilyen lázadozó korszak, ami ekkora változást követel, és lehet, hogy nem tudok majd mást elmondani, csak annyit idős koromban, hogy én 1 évet éltem Hollandiában, de szerintem így is megéri. 

Persze a szüleim nagyon féltenek, de erre most muszáj vagyok rávenni magamat. Bármilyen oldalról is próbálom megközelíteni a dolgot, csak arra döbbenek rá, hogy nincs más választásom és hogy ez most nekem a legjobb döntés.