Az év első betegsége pipálva. Olyan durva mandulagyuszit szedtem össze, mint amilyet már évek óta nem. Már 4. napja szenvedek tőle, de ez valami kegyetlen. Remélem, már nincs sok hátra belőle.

Beszéltem azzal a volt párommal, aki annyira tönkretett lelkileg. Úgy gondoltam, ha a miértre kapok választ, akkor le tudom zárni magamban. Eléggé benéztem a dolgot, mert még mindig csak hazudozni tud. Ja, meg sajnáltatni magát. De ha őszinte akarok lenni, akkor kettőnk közül engem kéne jobban sajnálni, csak én nem játszok erre. Mindegy, nem is lényeg, legalább megpróbáltam. Lehet, hogy már ennyi is segített, még nem tudom.

2 napot töltöttem két német csajjal, itt voltak Pesten, megmutattam nekik a várost. Persze angolul beszélgettünk. Meglepődtem, hogy milyen folyékonyan tudok már angolul és hogy mennyire jól megértettük egymást. Majdnem el is sírtam magamat, amikor elmentek. Nagyon édesek voltak.

Csütörtökön bementem anyumék munkahelyére, mert mondta anyum, hogy ideiglenesen dolgozik ott egy srác, aki nagyon kis cuki. Tényleg az, nagyon helyes, nagyon rendes, de beszélgetni azt nem lehet vele. Nem azért, mert buta, hanem mert olyan kis visszahúzódó és halkszavú. De az apjának nagyon tetszettem - náluk meg az apja olyan "kerítőnő", mint nálam anyum. :) Nincs a srácnak barátnője, amit egyébként nem hinnék el, mert olyan helyes. És az apja mondta anyumnak, hogy hozzanak minket össze. :D:D Én mondjuk benne lennék így, hogy láttam már. :)

Hollandiával és az egész jövőmmel kapcsolatban viszont elbizonytalanodtam nagyon. Kéne már itthon egy diploma, hiszen már majdnem félig megvan, de megutáltam a pénzügyet és ezt a szférát. Valami emberibbet szeretnék csinálni, de fogalmam sincs, hogy mit. Egyelőre nagyon az van bennem, hogy nem akarok semmit se csinálni, csak lenni (oké, van, amikor még azt se). Tény, hogy itthon nem kötődök semmihez és kell egy kis (talán egy évnyi) szünet, amíg kitalálom, hogy ki vagyok, mit akarok, stb.

Annyira megváltoztam az elmúlt időszakban, sőt, akár ha csak az elmúlt fél évet nézem, ez idő alatt is rengeteget változtam, hogy meg kell ismernem magamat megint, meg kell tudnom, hogy mihez lenne kedvem egész életemben. Egyelőre annyi biztos, hogy lazább munkát szeretnék, olyat ahol nem kell mindig vigyázban ülni, nem kell mindig mindenféle hülye szabályt betartani. Aztán lehet, hogy 3 hónap múlva megint el tudnék viselni ilyen munkát, de egyelőre nagyon nem.