Mivel kirúgtak az előző helyemről, ezért el kellett kezdenem gondolkozni azon, hogyan tovább. Még nem árulom el, hogyan tovább, mert az egy nagyon új és tőlem nagyon szokatlan döntés és dolog. Annyi eddig tuti, hogy ami megmaradt, az a jó kis depresszióm. Megint eljött az a bizonyos hét, tudjátok, most megpróbált apum beszélni velem, hogy miért vagyok így megzuhanva, de nem segített. 3-4 pokoli nap várt megint rám. Nem mondom, hogy kezd jobb lenni, azt se mondom, hogy kezdek hozzászokni, inkább azt mondom, hogy még mindig nem tudom megfelelően kezelni. Ami azt illeti, azt se tudom, hogyan lehet az ilyet. Annyi változás van az egész dologgal kapcsolatban, hogy sajnos tényleg az életem szerves része lett. 

2-3 hónapig minden oké, persze, akkor is megvannak a mindennapos kis gondok, de nem ez a nagy. Aztán jön az a hét és az alapból se túl fényes kis életemnek csak a sötét, kilátástalan és rossz része emelődik ki. Most pl az volt bennem, hogy sehova se tart az életem, amit csinálok, már most utálom, már most beleuntam mindenben, közben még csak 22 vagyok. Nem tudtam, hogyan tovább, csak azt láttam, hogy úgy halad az életem, mint egy sebesvonat egy sötét alagútban, amin érezni hogy nagyon régen nem a megfelelő vágányon, sőt, már a síneken se megy.

Ezért sokat agyaltam, hogyan legyen tovább és egy nagyon komoly döntést hoztam, ami az egész életemet gyökerestől megváltoztatja, ha összejön. A másik változás az életemben, hogy a matekos sráccal, tudjátok, akivel olyan jó barátok voltunk, összevesztem nagyon durván. Nagyon megbántott és nem vagyok egy haragtartó ember, neki nem tudnék megbocsátani. Mondjuk esze ágában sincs bocsánatot kérni, mert ő úgy érzi, mindent nagyon faszán csinált.

Egyébként ezt az időt imádom. Megjött az igazi ősz. Borongós, esős, kicsit hűvös. Imádom :) Igaz, alig tudok kimászni az ágyból reggel, mert tök fáradt vagyok az idő miatt. De akkor is imááááádoooom!!!! :)